PC-temetők, avagy a legveszélyesebb hulladék sorsa

Az e-készülékek egészségre káros hulladéknak minősülnek, de mit tehetünk a leselejtezett darabokkal?

hulladek.jpg

Az irodai környezetben jelen lévő elektromos és elektronikus készülékek az elmúlt években jelentős fejlesztéseken estek át, amelyek során a gyártók igyekeztek a korábbi veszélyes alapanyagokat kiküszöbölni. Korábban a régi képcsöves monitorok elektronsugárzását ólommal csökkentették, de a képernyők tartalmaztak báriumot, kadmiumot és cinket is, illetve egy PBDE nevű, műanyagok gyulladáscsökkentésére használt vegyülettel kezelték a felületüket. Szerencsére ma már ezek a veszélyes anyagok szinte teljes egészében hiányoznak a modern képernyőkből. A klasszikus számítógépházak régen krómot, a belső szerkezetek, csatlakozók ónt, ólmot, beríliumot is tartalmaztak. Rendeltetésszerű használat mellett ezek az eszközök ugyan nem jelentenek veszélyt a környezetre, ám élettartamuk végén veszélyes hulladéknak minősülnek.  Nem dobhatók egyszerűen a kommunális szemétbe, mivel a levegőbe, a csapvízbe vagy a talajba juthatnak, amely komoly egészségügyi kockázattal jár. Jelen posztunkban az e-hulladékkezeléshez kapcsolódó tudnivalókkal foglalkozunk.

Az Európai Unió 11 évvel ezelőtt fogadta el az elektromos és elektronikus berendezések hulladékkezeléséről szóló WEE irányelv módosítást, amely például olyan rendelkezéseket tartalmaz, miszerint az egyes országoknak lakosonként 4 kilogramm mennyiségű e-hulladék begyűjtését kell biztosítani minden évben. Ezen túl minden évben be kell gyűjteni a megelőző két évben eladott e-készülékek súlyának megfelelő hulladékmennyiség 65%-át. A WEE nemcsak hulladék-elhelyezési és megsemmisítési irányelveket, de újrahasznosítási javaslatokat is megfogalmaz. De vajon mit tehet egy magánember, egy kisebb cég vagy akár egy többszáz fős irodával rendelkező multi a nála képződött e-hulladékkal?

Elektronikus hulladéknak a különböző irodai és információs eszközöket nevezzük, így a számítógépeket, monitorokat, nyomtatókat, mobiltelefonokat és a tableteket, laptopokat. Az elektromos készülékek csoportjába a hűtőgépeket, e-tűzhelyeket, mikrohullámú sütőket, konyhai kisgépeket és egyéb árammal működő használati tárgyainkat soroljuk. A magánembereknek viszonylag könnyű megszabadulni a háztartásokban képződő e-hulladéktól, ugyanis azokat díjmentesen leadhatják az önkormányzati e-hulladékgyűjtő udvarokban és az elektromos készülékeket árusító boltokban. A fővárosban jelenleg 17 elektromos hulladékudvarműködik, ezeknek a helyéről, nyitvatartásáról, illetve arról, hogy milyen készülékeket fogadnak, érdemes tájékozódni. Azt viszont szem előtt kell tartani, hogy nem szabad szétszerelni a nem működő berendezéseket, mert a hulladékudvarok és az üzletek csak sértetlen készülékeket vesznek át!

A kisebb cégek az önkormányzati hulladéklerakókba díjfizetés ellenében vihetik be az irodában képződő e-hulladékot. De léteznek olyan vállalkozások, amelyek ingyen is átveszik az elromlott számítógépeket, képernyőket, elavult irodai készülékeket. Ám ezek minden esetben felhívják a figyelmet a mennyiségi korlátozásokra, és arra, hogy például a CD-k és a DVD-k, azaz az adathordozók nem minősülnek e-hulladéknak. A nagyvállalatok a nagyobb mennyiségű e-hulladék elszállítását és kezelését arra szakosodott cégekre bízhatják, ezekben az esetekben egyénre szabott árajánlatot készítenek a szolgáltatók.

Az Európai Zöld Iroda program kézikönyveszámos tanáccsal szolgál az e-hulladék kezelésére vonatkozóan. Ezek közül a legfontosabb ajánlás, hogy próbálják meg a vállalatok a minimálisra csökkenteni a képződő e-hulladékot. A szemétbe szánt számítógépek, képernyők egy része ugyanis a tapasztalatok szerint még működőképes, amelyek jó szolgálatot tehetnek hajléktalan szállókon, alapítványoknál és egyéb jótékonysági szervezeteknél, ahol nincs pénz ilyen eszközök vásárlására.. A nagyobb volumenű IT-beszerzéseknél döntő tényező lehet, hogy az adott gyártó garantálja az eszközök majdani díjmentes visszavételét, cseréjét is. A fogyasztók egyébként egyre kisebb és könnyebb modern elektronikai berendezéseket használnak (különösen igaz ez a mobiltelefonokra, a PC-ket váltó laptopokra, tabletekre stb.), így ebből kifolyólag minimálisan eleve csökkenthető az e-hulladék mennyisége. De még mindig körülbelül 50 tonna elektronikai hulladékkeletkezik évente a világban, melynek sajnos 85%-a még mindig a kommunális hulladékban végzi, és nem kerül újrahasznosításra. A világ veszélyes hulladéktermelésének 70%-a e-hulladék.

De vegyük a legoptimálisabb helyzetet, azaz azt, hogy az e-hulladék oda kerül, ahová való: egy veszélyes hulladéklerakóba. Mi történik ezután a készülékekkel? Első körben az úgynevezett „szétszerelő vállalatok” szállítják el a különböző berendezéseket. Ezeknél a cégeknél választják szét a különböző anyagokat egymástól: a fémet, a műanyagokat, a vezetékeket és az áramköröket. Ez általában kézi erővel történik, de nem ritka az automatizált rendszer sem, és sok esetben értékes anyagokat is kinyerhetnek a bontás során (pl: aranyat, rezet). Ezután az egyes összetevőket a megfelelő feldolgozó helyekre szállítják: a műanyagot a műanyagra szakosodott cégekhez, míg az elektronikai paneleket fémfeldolgozó üzemekbe. jelenleg Európában 3, erre a célra alkalmassá tett, rézfeldolgozó üzemben végzik az elektronikai panelek hasznosítását és környezetbarát megsemmisítését. A bonyolult paneleket aprítják, majd a műanyag alkatrészek égetésével 1250 Celsius fokon olvasztják. A toxikus anyagokat tartalmazó gázokat 1400 Celsius fok körüli hőmérsékleten utánégetik, majd hirtelen hűtést alkalmazva megtisztítják. A korábban említett PBDE és más égéskésleltető anyagokat is megsemmisítik. A maradványokból pedig további felhasználásra kinyerik az értékesebb fémeket.

A Think Green országos online KUTATÁST indított, amelyben szeretnénk megismerni a munkahelyek környezetbarát tevékenységét. Kérjük töltse ki rövid anonim kérdőívünket és nyerjen zöld ajándékokat! A FELMÉRÉST ITT TÖLTHETI KI!

A bejegyzés trackback címe:

https://thinkgreen.blog.hu/api/trackback/id/tr8415358302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

roli101 2020.02.24. 10:11:11

A valóság és ez a cikk elég messze áll egymástól. 50 tonna hulladék évente a világon? Inkább naponta.
A hulladék nagy részét még Magyarországról is a Távol Keletre és Afrikába viszik kidobni. Egyszerűen nem éri meg újrahasznosítani az európai bérekkel és környezetvédelmi előírásokkal. Ami értékes, azt kiszedik az ügyeskedők, az üveget, műanyagot szétdobálják az utak mentén, jobbik esetben a lerakóra. A műanyag nem hasznosítható nagyrészt anyagában, mert összetettek és égésgátlóval kezeltek. A régi monitor üveg sem kerülhet az üveggyárba, mert nem sima üveg.
És itt is érvényes, hogy semmi sincs ingyen. Ha az áruházban ingyenesen leadhatod, az nem azt jelenti, hogy a készülék gyártója nem fizet érte, amit nem épít bele az eladási árba.

Alick 2020.02.24. 12:35:37

Az újrahasznosításban még jelentős potenciál van (ehhez persze a feldolgozó technológiának is fejlődnie kell), sok esetben a nyersanyagokhoz képest egyszerűbb lehetne a feldolgozás.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2020.02.25. 05:45:17

Ne felejtsük el, hogy még a hibás cuccokat is jobb eladni, vagy odaadni valakinek, mint kidobni. Ugyanis vagy megjavítja valaki, vagy felhasználja alkatrésznek, ami sokkal jobb eset. Még ha hihetetlen is, nagyon sok minden jó erre, amiről azt hiszi az átlagember, hogy szemét.

steery 2020.02.25. 05:45:23

Alapból úgy kellene megtervezni minden elektronikus készüléket, hogy:
1. Könnyen javítható legyen. Ne kelljen folyton újat venni.
2. Könnyen cserélhetők legyenek az alkatrészeik. Ma már nem divat a régi gépek bővítése, a PC barkácsolás, pedig eredetileg ez volt a lényeg.
3. Könnyen újrahasznosítható legyen. Minél egyszerűbb legyen az összetevők szétválogatása és visszaforgatása a termelési körbe, hogy mielőbb újra számítógép alkatrész legyen belőlük.
4. A felhasználók érdekelve legyenek az újrahasznosításban. Az nem elég, ha ingyen átveszik a kidobandó cuccokat: fizessenek is érte egyfajta betétdíjat.
5. Csak olyan terméket legyen szabad törvényesen gyártani, kereskedelmi forgalomba bocsátani, eladni, megvenni és használni, ami megfelel a fenti feltételeknek. A többi legyen kitiltva és üldözve, a tettesek meg bebörtönözve.
Amíg nem vesszük komolyan ezt a dolgot, nem lesznek komoly változások ezen a területen sem.

Pic 2020.02.25. 05:45:38

CD ügyben érdekelne, hogy ki tud valami értelmeset mondani.

Ismerőst kérdeztem ez ügyben, mondván IT cég, csak tudják és mesélték katasztrofális a helyzet. Ők régen rendszeresen elvitették a cégből az IT hulladékot ami szépen gyűlt a raktár sarkában és azt mondja óriási a változás az 5-6 évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

Anno kihívták a hulladékkezelő céget aki szépen kijött egy teherautóval és általában feldobott rá 2 tonna papírt, 6-800 kiló fémet (számítógépház) és ezért korrekt pénzt fizettek.
- A műanyagra jelezték, hogy hivatalosan nem vehetik át, mert csak tonna feletti mennyiségek adhatók le, de sutyiban elvitték azt is.
- A számítógép kábelről külön nyilatkozatot kértek, mert az a kábeltolvajok miatt "szenzitív" téma, de elvitték azt is.
- Az e-hulladéknál 1Ft-ot !!! adtak kilójáért és előre nyalták a szájuk szélét a rossz tápegységek és alaplapok miatt, mert mondván az érték. A fülesek, egerek, billentyűzeteknél a melósok kicsit szentségeltek, hogy miért kellett levágni róluk a zsinórt, mert azok sokszor "használhatóak lennének". :)))
- A CD-re annyit mondtak, hogy sorry...... a cég kilincselt vele kicsit jobbra-balra, majd ment a kukába vagy ezer darab.

Aztán vagy 3 évig nem volt annyi hulladék és a papír is lassabban gyűlt (csomagküldés ugye), így TAVALY ugyanez a sztori UGYANANNÁL a hulladékos cégnél, így nézett ki:
- Kijöttek és feldobtak mindent a kocsira ahogy rég.
- A papírra azt mondták egye fene, a fémre húzták a szájukat, az e-hulladéknál kiköptek oldalra.
- Műanyag, villanykörte, elem, CD-nél mondták el lehet menni a ..... másfele.

Végül kiszámláztak egy tetemes fuvarköltséget és mondták, hogy ennyi. Az átvételt firtató kérdésre, mondván "régen pénzt is kaptak a hulladékért" közölték, hogy semminek nincs ára, baromira nem éri meg a hulladékgyűjtés, de tekintettel a beszállított, felpakolt cuccokra kedvezményesen csak a fuvarköltség felét számlázták ki.

Ezek után a cég tisztességesen elvitte saját furgonnal hulladékudvarba a maradékot, ott komoly pénzt fizettek azért, hogy leadhassák, de a CD-vel itt is kiröhögték őket.

A történtek után a cégvezető közölte, hogy eddig tisztességes volt, de innentől kezdve leszarja az egészet, megy minden a kukába. Nekik erre se idejük, se energiájuk és a raktári költségek is iszonyatosan felmentek, az a 10-20 nm amit erre szántak, azt pénztermelő módon is ki lehet használni.

Kérdem én biztos, hogy minden rendben van kishazánkban hulladékügyben?

Jut eszembe még mindig nem tudom mit csináljak a régi CD-immel.... khmmm... kuka?

roli101 2020.02.26. 08:23:30

@Pic: Ebben az országban ez sincs rendben, mint annyi más. Az állam üzleti alapon kívánja megoldatni a dolgot a vállalkozókkal. A kevés adott támogatás elveszlik a rendszerben, természetesen beszedni beszedik a termékdíjat, de az kell a stadionokra. Jelenleg sok helyen fizetned kell azért is, hogy a papírhulladékodat leadd. Az elektronikai hulladéknak kis része érték, a nagyobb része használhatatlan, de sokszor veszélyes hulladék. Mivel a profit ebben az iparágban is fontosabb, mint a környezetvédelem, ezért folyamatosan növelni az elektronikai cikkek teljesítményét, hogy el lehessen adni az újat,és ezért a régit kidobatják. Egy telefon 5 év múlva is telefon, de ha kijön az új ájfon, akkor sokan szaladnak lecserélni a régi, kétéves darabot.
A magyar hulladék helyzet egyik nagy problémája, hogy nincsenek hulladékégetők. Csak egy van, de az csak a helyit égeti el. Ezért azok a hulladékok, melyek anyagéban nem hasznosíthatóak, de éghetőek, azok mennek a lerakókba vagy Bulgáriába vagy a távol-keletre. Kína egy éve lezárta a határait a hulladékok előtt, ezért is alakult ki az európai hulladék probléma. Kiderült, hogy igen jelentős mennyiségű papír ment Kínába, ami most itt maradt és emiatt túlkínálat van. A cd nem hasznosítható, csak termikusan, de az ugye nálunk nem megy, ezért nyugodtan dobd a kommunális kukába. A szelektív kukák tartalmának 40 százaléka úgysem hasznosítható, úgyhogy a szelektív gyűjtés is csak parasztvakítás.

Think Green

Életünk során csaknem 90 000 órát töltünk el a munkahelyünkön. Ugye Ön szerint sem mindegy, hogy ez alatt az idő alatt mennyire ügyelünk a környezettudatosságra? A Think Green program célja összegyűjteni mindazokat a Magyarországon működő vállalatokat, amelyek tesznek a zöld változásért és jó példával járnak elöl a környezetvédelem terén is. A Think Green főtámogatója az Epson Magyarország, további támogatók: Unilever Magyarország, WWF Magyarország, Colliers International, Budapest Airport.